2013. július 17., szerda

Natsuiro Kiseki

Képtalálat a következőre: „Natsuiro Kiseki”

12 éven aluliaknak nem ajánlott! 

Nos nekem összességében olyan semmilyen volt :) Viszont voltak benne jó pillanatok,csak nem nagyon fogott meg :)

Aizawa Natsumi (Kotobuki Minako), a kicsit fiúsan nagyhangú, sportos forgószél váratlanul szembesül azzal, hogy legjobb barátnője, a felnőttesen komoly Mizukoshi Saki (Takagaki Ayahi) nemsokára elköltözik szomszédságából. Saki édesapja ugyanis egy Tokió közeli szigeten kapott orvosi állást, így családjával együtt el kell hagyniuk a vidéki kisvárost, Shimodát. Natsumit tovább bosszantja Saki titkolózása, aki szinte az utolsó pillanatig nem volt hajlandó közölni vele távozását. A két lány a költözés titkának kirobbanása után napokig nem szól egymáshoz, csak közös barátaik, a halk szavú Tamaki Rinko (Toyosaki Aki) és a mindig rosszban sántikáló, lustaságáról ismert Hanaki Yuka (Tomatsu Haruka) tudja őket kibékíteni. A béküléshez a shimodai shinto szentélynél található furcsa kő is segítséget nyújt, ami szokatlan varázserővel megáldva képes teljesíteni a négy lány kívánságait, amik az idollá válástól kezdve egészen a testcseréig nyújtanak változatos kalandokat. Ezzel kezdődik e fiatal lánykák utolsó közös nyara, amely a szerelemről, emlékekről és az elszakadásról fog szólni, hiszen Natsumi, Saki, Yuka és Rinko négyesfogata kiskoruktól kezdve össze van „nőve”, így könnyekben és megható momentumokban gazdagon kalauzolják el a nézőt egy nosztalgikus túrára, ahol a gyermekévek a képzelet, álmok és barátság jegyében elevenednek meg újra...(Animeaddicts)

Részek Online:

1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bármilyen hozzászólás jöhet a témához.Viszont élek azzal a lehetőséggel,hogy bármikor kitörölhetem a kommentet.
Ettől függetlenül legyetek tisztában a "szavatok" súlyával.Sosem voltam igazságtalan.

"Nem vagyok vezér, nem is akarok az lenni. Parancsolni, engedelmeskedni - a kettő összetartozik." Jean-Paul Sartre