2013. július 19., péntek

Strawberry Panic



16 éven aluliaknak nem ajánlott! 


Az egyik nagy kedvencem, szeretem az ilyen  műfajú animéket. Humorosnak, szórakoztatonak, és egyben jelenetekkel dúsnak mondanám, érdemes megnézni. :)

Aoi Nagisa új diákként érkezik a Strawberry kollégiumba, amelyet három nagy iskola diákjai használnak. A Miatre, a Spica és a Lulim. A Miatre a legõsibb, komoly, nagy hagyományokkal rendelkezõ iskola. Ide került Nagisa is, és a jelenlegi diákelnök (Étoile), Shizuma is a Miatre diákja. Nagisa, megérkezésekor vele telálkozik elõször, és Shizumát teljesen elbûvöli a kislány szépsége, kisugárzása. Olyannyira, hogy megpróbálja megcsókolni, amely következményeként Nagisa alájul. Késõbb még próbálkozik néhányszor, nem egyszer az egész iskola szeme elött. Ebbõl is látható, hogy a jelenlegi Étoile nem valami komoly magaviseletû személy. Sõtt, nagyon is szereti hanyagolni a kötelességeit, ezért a diáktanács komolyan neheztel is rá, de Shizuma nem törõdik vele. A Spica diákjai a sportokban jeleskednek, és a legnépszerûbb sportolójuk (és reménybeli Étoile jelöltjük) Aname. Spica hercegének hívják, mert nagyon férfias, sármos, minden diáklány belé szerelmes, és rajongó tábor kíséri mindenhová. Arról híres, hogy nem fogad el senkitõl ajándékot, és még nem választott magának kedvest. Az õ szerelme lesz késõbb Hikari, aki egy ártatlan, naív kislány. Kórusban énekel, és angyali hangja van. Ezért is szeret bele Aname, mert meghallja ahogy énekel. Köztük igazán szép, romantikus szerelem szövõdik, amelyet sokan akarnak megakadályozni. Van aki érdekbõl, van aki viszonzatlan szerelem miatt. Szegény Hikari és Aname sokat szenved emiatt, de kitartanak a végsõkig.

Részek Online:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bármilyen hozzászólás jöhet a témához.Viszont élek azzal a lehetőséggel,hogy bármikor kitörölhetem a kommentet.
Ettől függetlenül legyetek tisztában a "szavatok" súlyával.Sosem voltam igazságtalan.

"Nem vagyok vezér, nem is akarok az lenni. Parancsolni, engedelmeskedni - a kettő összetartozik." Jean-Paul Sartre