2011. december 4., vasárnap

Kaichou wa Maid-sama!



14 éven aluliaknak nem ajánlott! 

Nos ez az anime azoknak való akik szívesen néznek romantikus anime-ket és szeretik ha kicsit fel van dobva poénokkal.Érdekes fordulatok,és néha megvan az a "tipikus" jelenet.De azért maga a történet 90%-a nem kiszámítható.Sajnos egyik fordító sem csinálta végig a fordítást hanem mindegyik belekezdett,vagy folytatta.Így a felirat sosem ugyan úgy néz ki.Remélem ez nem jelent gondot.

Főhősünk Misaki Ayuzawa, osztályelnök. Feladatai közé tartozik, hogy megvédi a lányokat a fiúk támadásitól, amit kiabálással és pofonokkal visz véghez. Itt jön képbe az iskola legnépszerűbb sráca, Usui Takumi. Ami azt illeti, semmi rosszat nem tesz, csak az osztályelnököt követi. És itt jön egy kisebb fordulat. Mégpedig az, hogy a mi morcos osztályelnökünk a "Maid Cafe"-ban dolgozik, várva a kávéra vagy csak az ő látványára szomjas fanokat, szobalányruhában és óriási mosollyal az arcán. És mit ad isten? Misaki beteg és mikor munkahelyén pihenőt tart, hirtelen megjelenik három srác a suliból. Hát mint mindig, ki akarnak kezdeni a főhősnőnkkel, mikor... Megjelenik Usui és megvédi a három sráctól. Attól kezdve Usui mindennap bejár a kávézóba!(Animeaddicts)


Részek Online:

21.rész PART 1 PART2



4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Bocsi, nem tudom, hogy csak az én gépem nem jeleníti-e meg vagy tényleg, de a 18. résznél nincs magyar felirat. Gondoltam szólok..
    Amúgy nagyon jó az oldalad, mindig itt keresek animéket és mindig jókat találok. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia.Köszi h szóltál,javítom.Amúgy a gép nem lehet rossz mert nem függ össze a két dolog ha neten nézel videót amibe bele van égetve a felirat. :) ~Igyekszünk jó animéket találni :)

    VálaszTörlés

Bármilyen hozzászólás jöhet a témához.Viszont élek azzal a lehetőséggel,hogy bármikor kitörölhetem a kommentet.
Ettől függetlenül legyetek tisztában a "szavatok" súlyával.Sosem voltam igazságtalan.

"Nem vagyok vezér, nem is akarok az lenni. Parancsolni, engedelmeskedni - a kettő összetartozik." Jean-Paul Sartre